JESUS CHRIST IS LORD! DEVOȚIUNE: 12.03.2025 

DEVOȚIUNI CREȘTINE: ROMÂNĂ-MAGHIARĂ-GERMANĂ

<<I-a zis a doua oară: Simone, fiul lui Iona, Mă iubeşti? Da, DOAMNE, I-a răspuns Petru, ştii că TE Iubesc. ISUS i-a zis: Paşte oiţele Mele>>. Ioan 21:16

<<Cine nu-L iubește pe DOMNUL ISUS HRISTOS este blestemat>>! <<Simon Iona, Mă Iubești>>?
Este întrebarea de bază și principală. Tot ceea ce facem pentru DOMNUL ISUS este lipsit de valoare dacă lipsește atingerea caldă al Dragostei. Ea trebuie să fie sufletul a tot ceea ce facem, altfel este o muncă moartă, o ocupație ca de mașină. Îl iubim? În măsura în care facem loc iubirii Lui HRISTOS ISUS pentru noi și ne cufundăm în ea, permițându-I să ne pătrundă, Îl vom iubi din nou. Cei care Îl iubesc Îl laudă. Mamele își laudă Copii, adesea fără motiv și împotriva adevărului. Niciodată nu-L vom lăuda îndeajuns pe DOMNUL ISUS și calitățile Sale minunate. Dragostea nu obosește niciodată să Îll laude. Cei care Îl iubesc se bucură de Cuvintele și de compania Lui. Iubiților le place să împărtășească unii cu alții. Cei care Îl iubesc pe ISUS nu obosesc niciodată să asculte și să citească Cuvântul Său, iar socializarea cu EL este cea mai profundă nevoie a unui suflet care Îl iubește. Cei care Îl iubesc pe ISUS sunt, de asemenea, pregătiți să sufere pentru EL. <<Dragstea dă naștere la suferință și este purificată și purificată prin suferință>>, spune Tersteegen. În sentimentul său debordant de Dragoste, Petru a crezut că poate merge la închisoare și la moarte cu DOMNUL ISUS. El s-a supraestimat. Dragostea lui nu era încă suficient de puternică pentru a-și depăși teama de suferință. O mamă suferă cu Copilul ei și pentru Copilul ei și nu crede că face ceva special atunci când se consumă în îngrijirea Copilului bolnav. Dragostea adevărată suferă dezonoare, batjocură și persecuție pentru MÂNTUITORUL. Tocmai prin suferință se forjează și mai puternic legătura Dragostei. Dragostea suferă atunci când Îl întristează. Petru a fost întristat când DOMNUL l-a întrebat pentru a treia oară: <<Mă iubești>>? Aceasta i-a amintit de cea de-a treia negare a sa. Plânsese deja amarnic înainte. Prin durerea de a fi întristat Dragostea Sa, recunoaștem că Îl Iubim, iar iertarea Sa mereu nouă sporește Dragostea noastră. Căci cui i se iartă mult, i se iubește mult. Oricine nu Îl iubește pe DOMNUL ISUS HRISTOS este anatema: este părăsit și blestemat de DUMNEZEU (1 Cor. 16:22). Blestemul Lui DUMNEZEU apasă asupra lui. Putem vedea efectul blestemului divin în smochinul pe care ISUS l-a blestemat: acesta s-a uscat. Smochinul este o imagine a poporului lui Israel, care L-a respins pe MÂNTUITORUL, pentru care toate eforturile Dragosti Sale au fost în zadar. De aceea, blestemul Lui DUMNEZEU s-a abătut asupra lui. Binecuvântarea Lui DUMNEZEU este DUHUL de viață (Gal 3:14). Acolo unde este EL, înflorește o grădină a Lui DUMNEZEU. Oricine nu Îl  iubește pe DOMNUL ISUS HRISTOS este lipsit de Binecuvântare și este condamnat la moarte spirituală și, în cele din urmă, veșnică.
Te Iubesc pentru că TU, DUMNEZEU, plin de milă, M-ai Iubit din veșnicie. Te iubesc pentru că întotdeauna mă ridici și mă porți sărac cu milă.

SOLI-DEO-GLORIA!!! 

KERESZTÉNY ÁHÍTATOK: ROMÁNUL-MAGYARUL-NÉMETÜL

<<Monda néki ismét másodszor is: Simon, Jónának [fia], szeretsz-é engem? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki: Őrizd az én juhaimat>>! János 21:16

<<Aki nem szereti az ÚR JÉZUS KRISZTUST, az Átkozott>>. <<Simon Jónás, Szeretsz-e Engem>>?
Ez az alapvető és fő kérdés. Minden, amit Az ÚR JÉZUSÉRT teszünk, értéktelen, ha hiányzik a Szeretet meleg érintése. Ennek kell lennie a Lelkének mindannak, amit teszünk, különben halott munka, gépies foglalatosság. Szerelmesek vagyunk Belé? Amilyen mértékben helyet adunk KRISZTUS JÉZUS irántunk való Szeretetének, és elmerülünk benne, hagyjuk, hogy átjárjon bennünket, olyan mértékben fogjuk újra szeretni ŐT. Akik szeretik ŐT, azok dicsérik ŐT. Az anyák dicsérik gyermekeiket, gyakran ok nélkül és az igazság ellenében. Mi soha nem tudjuk eléggé dicsérni Az ÚR JÉZUST és csodálatos tulajdonságait. A Szeretet soha nem fárad bele a dicséretébe. Akik szeretik ŐT, gyönyörködnek a Szavaiban és a társaságában. A szerelmesek élvezik az egymással való megosztást. Akik szeretik JÉZUS KRISZTUST, soha nem fáradnak bele, hogy hallják és olvassák az Ő Szavát, és a Vele való társas érintkezés a legmélyebb szükséglete annak a Léleknek, aki szereti ŐT. Akik szeretik Az ÚR JÉZUST, azok készek szenvedni is Érte. <<A szeretet szenvedést szül, és a szenvedés által megtisztul és megtisztul>> - mondja Tersteegen. Péter a Szeretet túláradó érzésében hitt abban, hogy JÉZUSSAL együtt mehet a börtönbe és a halálba. Túlbecsülte magát. A Szeretete még nem volt elég erős ahhoz, hogy legyőzze a szenvedéstől való félelmét. Egy anya a gyermekével és a gyermekéért szenved, és nem gondolja, hogy valami különlegeset tesz, amikor a beteg gyermek ápolásában felemészti magát. Az Igazi szeretet a MEGVÁLTÓÉRT gyalázatot, gúnyt és üldöztetést szenved el. Éppen a szenvedés által kovácsolódik még szorosabbra a Szeretet köteléke. A Szeretet akkor szenved, amikor ŐT szomorítja. Péter elszomorodott, amikor az ÚR harmadszor is megkérdezte: Szeretsz-e Engem? Ez a háromszori tagadására emlékeztette. Már korábban is keservesen sírt. Azáltal, hogy fájdalmat okoz, hogy Szeretetét megszomorítottuk, felismerjük, hogy szeretjük ŐT, és az Ő mindig újbóli megbocsátása növeli Szeretetünket. Mert akinek sokat megbocsátanak, azt sokat Szeret. Aki nem Szereti az ÚR JÉZUST, az anatéma: elhagyott és átkozott az ISTENTŐL (1Kor 16,22). ISTEN átka nyugszik rajta. Az ISTENI átok hatását láthatjuk azon a fügefán, amelyet Az ÚR JÉZUS megátkozott: az elszáradt. A fügefa Izrael Népének képe, amely elutasította a MEGVÁLTÓT, akinek minden Szeretetbeli erőfeszítése hiábavaló volt. Ezért érte ISTEN átka. ISTEN Áldása az Élet Lelke (Gal 3:14). Ahol ez van, ott ISTEN Kertje virágzik. Aki nem AZ ÚR JÉZUS KRISZTUST, az meg van fosztva az Áldástól, és Lelki, végső soron örök halálra van ítélve.

Szeretlek, mert TE, ISTEN, Aki tele vagy Irgalommal, örökkévalóságtól fogva Szeretsz engem. Szeretlek, TE mindig felemelsz és hordozol engem, szegényt, aki Irgalmas vagy.
SOLI-DEO-GLORIA!!! 

CHRISTLICHE ANDACHTEN: RUMÄNISCH-UNGARISCH-DEUTSCH

<<Wiederum spricht er zum zweiten Male zu ihm: Simon, Sohn Jonas', liebst du Mich? Er spricht zu IHM: Ja, HERR, DU weißt, dass ich Dich lieb habe. Spricht ER zu ihm: Hüte meine Schafe>>. Johannes 21,16

<<Wer den HERRN JESUS CHRISTUS nicht liebt, ist verflucht. Simon Jona, hast du Mich Lieb>>?
Es ist die Grund- und Hauptfrage. Alles, was wir für JESUS tun, ist wertlos, wenn der warme Hauch der Liebe fehlt. Sie muss die Seele all unseres Tuns sein, sonst ist es totes Werk, maschinenmässige Geschäftigkeit. Stehen wir in der Liebe zu IHM? In dem Maß, als wir der Liebe CHRISTUS JESUS zu uns Raum geben und uns in sie versenken, uns von IHR durchdringen lassen, werden wir IHN wiederlieben. Wer IHN liebt, der lobt IHN. Mütter loben ihre Kinder, oft ohne Grund und wider die Wahrheit. JESUS CHRISTUS und Seine herrlichen Eigenschaften können wir nie genug preisen. Die Liebe wird nicht müde, IHN zu Loben. Wer IHN Liebt, labt sich an Seinen Worten und am Umgang mit IHM. Liebende pflegen gern Austausch miteinander. Wer JESUS Liebt, wird nicht satt, Sein Wort zu hören und zu lesen, und der Umgang mit IHM ist tiefstes Bedürfnis einer IHN Liebenden Seele. Wer JESUS Liebt, der ist auch bereit, für IHN etwas zu leiden. <<Liebe gebiert Leiden und wird durch Leiden gereinigt und geläutert>>, sagt Tersteegen. Petrus glaubte im überschwellenden Gefühl der Liebe, mit JESUS ins Gefängnis und in den Tod gehen zu können. Er überschätzte sich. Seine Liebe war noch nicht stark genug, die Leidensscheu zu besiegen. Eine Mutter leidet mit ihrem Kind und für ihr Kind und denkt nicht, sie tue etwas Besonderes, wenn sie in der Pflege des kranken Kindes sich selbst verzehrt. Wahre Liebe leidet für den HEILAND Schmach, Spott und Verfolgung. Gerade durch Leiden wird das Band der Liebe erst recht fest geschmiedet. Der Liebe bereitet es Leiden, wenn sie ihn betrübt hat. Petrus ward traurig, als der HERR zum drittenmal fragte: Hast du Mich Lieb? Es erinnerte ihn an seine dreimalige Verleugnung. Zuvor schon weinte er bitterlich. Am Schmerz darüber, dass wir Seine Liebe betrübt haben, erkennen wir, dass wir IHN Lieben, und Sein immer neues Vergeben mehrt die Liebe. Denn wem viel vergeben ist, der Liebt viel. Wer Den HERRN JESUS CHRISTUS nicht Liebt, der ist Anathema: er ist von GOTT verlassen und verflucht (1. Kor. 16, 22). Auf ihm ruht Gottes Bann. Die Wirkung des GÖTTLICHEN Fluches sehen wir an dem Feigenbaum, den JESUS verfluchte: er verdorrte. Der Feigenbaum ist ein Bild des Volkes Israel, das den HEILAND verwarf, an dem alle Bemühungen Seiner Liebe vergeblich waren. Daher kam GOTTES Fluch über es. Der Segen GOTTES ist der Geist des Lebens (Gal. 3, 14). Wo ER ist, da erblüht ein Garten GOTTES. Wer JESUS CHRISTUS nicht Liebt, ist des Segens beraubt und dem Geistlichen und zuletzt dem ewigen Tod verfallen.

Ich Liebe Dich, weil DU, GOTT, voll Erbarmen mich Liebst von Ewigkeit. Ich Liebe Dich; DU hebst und trägst mich Armen stets mit Barmherzigkeit.
SOLI-DEO-GLORIA!!!