TÄGLICHE ANDACHTEN: DEUTSCH-UNGARISCH-RUMÄNISCH-26:04:2025 

TÄGLICHE ANDACHTEN: DEUTSCH-UNGARISCH-RUMÄNISCH

<<Und sie legten die Hände an sie und setzten sie in Gewahrsam bis an den Morgen, denn es war schon Abend>>. Apostelgeschichte 4,3

<<Der Hauptmann des Tempels und die Sadduzäer legten Hand an die Apostel und setzten sie gefangen>>.
Wie schwer muss diese Gefangennahme der Apostel für die erste Gemeinde gewesen sein. Wurde nicht die Ausbreitung des Reiches CHRISTUS dadurch völlig lahmgelegt? Das Gegenteil trat ein. Die Verhaftung gab den Aposteln eine herrliche Gelegenheit, das Wort von JESUS vor der obersten Behörde zu bezeugen. Es wurden dadurch JESUS Mörder noch einmal vor die Entscheidung gestellt, ob sie in ihrer Gottesfeindschaft bleiben wollten oder nicht. Mit heiliger Vollmacht bezeugte Petrus ihnen: <<Es ist in keinem anderen Heil, ist auch kein anderer Name unter dem Himmel den Menschen gegeben, darin wir selig werden sollen>>. Ohne die Gefangennahme hätten die Apostel mit ihrem Wort die oberste Behörde ihres Volkes nie erreichen können. Sodann trieb dieser Anschlag Satans gegen die Gemeinde JESUS die Christen in neuen Gebetseifer hinein (Vers 23 ff.). Alle beteiligten sich an dem Flehen: <<Gib deinen Knechten mit aller Freudigkeit zu reden dein Wort. Und strecke deine Hand aus, dass Zeichen und Wunder geschehen>>! Und während sie beteten, bewegte sich die Stätte, wo sie versammelt waren. Alle wurden erfüllt mit dem HEILIGEN GEISTE und redeten das Wort mit Freudigkeit. Bis heute ist es so, dass Widerwärtigkeiten uns ins Gebet treiben. Und Gebet bringt neuen Segen. Und nicht nur Zeugenmut und Gebetseifer wuchs aus der Bedrängnis. GOTT stärkte dadurch auch das heilige Band der Gemeinschaft untereinander. Kapitel 2 heißt es: <<Sie blieben in der Gemeinschaft untereinander; sie hatten alle Dinge gemein>>. Hier aber wird der stärkere Ausdruck gebraucht: <<Sie waren ein Herz und eine Seele>> (Kap. 4, 32). So hat das, was zuerst als schlimme Schädigung erschien, letztlich der Sache GOTTES zur Förderung dienen müssen. Es bleibt bei dem Wort von Paulus: <<Denen, die GOTT lieben, müssen alle Dinge zum Besten dienen>> (Röm. 8, 28).
JESUS CHRIST IS LORD!!! SOLI-DEO-GLORIA!!! 

ÁHÍTATOK MINDEN NAPRA: NÉMETÜL-MAGYARUL-ROMÁNUL

<<És rájuk veték kezüket, és veték őket őrizet alá másnapig, mert már este vala>>. 

ApCsel 4:3

<<A Templom százados és a szadduceusok kezet emeltek az apostolokra, és börtönbe vetették őket>>.
Milyen nehéz lehetett az első Gyülekezet számára az apostolok bebörtönzése. Vajon nem bénította-e meg teljesen KRISZTUS JÉZUS Országának terjedését? Éppen az ellenkezője történt. A letartóztatás csodálatos lehetőséget adott az Apostoloknak arra, hogy a legfelsőbb hatalom előtt tanúságot tegyenek JÉZUS KRISZTUS Szaváról. Az ÚR JÉZUS KRISZTUS gyilkosai ismét döntés elé kerültek, hogy megmaradnak-e az ISTENNEL szembeni ellenségeskedésükben vagy sem. Péter szent tekintéllyel tanúskodott előttük: <<Nincs másban üdvösség, és nincs más Név az ég alatt az emberek között, amely által üdvözülnünk kellene>>. A bebörtönzés nélkül az Apostolok soha nem tudtak volna szavukkal eljutni népük legmagasabb tekintélyéhez. Akkor a Sátánnak ez a JÉZUS egyháza elleni támadása a Keresztényeket az imádság új lelkesedésére késztette (23. vers és az azt követő versek). Mindnyájan csatlakoztak a könyörgéshez: <<Add meg szolgáidnak a TE Igédet, hogy bátran szóljanak. És nyújtsd ki Kezedet, hogy jelek és csodák történjenek>>! És miközben imádkoztak, a hely, ahol összegyűltek, megmozdult. Mindannyian beteltek SZENTLÉLEKKEL, és bátran szólták az Igét. Ma is Imádságra késztetnek bennünket a megpróbáltatások. És az imádság új Áldásokat hoz. És nemcsak a tanúságtétel bátorsága és az Imádság iránti buzgalom nőtt ki a nyomorúságból. ISTEN megerősítette az egymással való közösség szent kötelékét is. A 2. fejezet így szól: <<Továbbra is közösségben maradtak egymással; minden közös volt bennük>>. Itt azonban az erősebb kifejezés szerepel: <<Egy szívből és egy lélekből valók voltak>> (4:32). Így ami először szörnyű bajnak tűnt, végül ISTEN ügyének előmozdítását szolgálta. Pál szavai megmaradnak: <<Minden dolognak együtt kell működnie az IISTENT szeretőknek javára>> (Róma 8:28).

JESUS CHRIST IS LORD!!! SOLI-DEO-GLORIA!!!

DEVOȚIUNI ZILNICE: GERMANĂ-MAGHIARĂ-ROMÂNĂ

<<Au pus mâinile pe ei şi i-au aruncat în temniţă până a doua zi; căci se înserase>>. Fapte 4:3

<<Centurionul Templului și saducheii au pus mâna pe Apostoli și i-au băgat în închisoare>>.
Cât de dificilă trebuie să fi fost această întemnițare a Apostolilor pentru prima biserică. Oare nu a paralizat complet răspândirea împărăției lui ISUS HRISTOS? S-a întâmplat dimpotrivă. Arestarea le-a oferit Apostolilor o ocazie minunată de a depune mărturie despre Cuvântul DOMNULUI ISUS HRISTOS; în fața celei mai înalte autorități. Ucigașii DOMNULUI ISUS au fost puși din nou în fața deciziei de a rămâne sau nu în dușmănia lor față de DUMNEZEU. Petru le-a mărturisit cu autoritate sfântă: <<În nimeni altul nu este Mântuire și nici nu există sub cer vreun alt nume dat între oameni prin care trebuie să fim Mântuiți>>. Fără întemnițare, Apostolii nu ar fi fost niciodată capabili să ajungă cu cuvântul lor la cea mai înaltă autoritate a poporului lor. Apoi, acest atac al Satanei împotriva Bisericii al DOMNULUI ISUS i-a împins pe Creștini într-o nouă fervoare de rugăciune (versetele 23 și urm.). Cu toții s-au alăturat apelului: <<Dă Cuvântul Tău slujitorilor Tăi să vorbească cu toată îndrăzneala. Și întinde-ți mâna ca să se facă semne și minuni>>! Și în timp ce se rugau, locul în care erau adunați s-a mișcat. Cu toții au fost umpluți de DUHUL SFÂNT și au rostit cuvântul cu îndrăzneală. Chiar și astăzi, adversitatea ne împinge la Rugăciune. Iar Rugăciunea aduce noi Binecuvântări. Și nu a fost doar mărturia curajului și a zelului pentru rugăciune care a crescut în urma necazului. DUMNEZEU a întărit, de asemenea, legătura sacră a părtășiei unii cu alții. Capitolul 2 spune: <<Ei continuau să aibă părtășie unii cu alții; aveau toate lucrurile în comun>>. Aici, însă, este folosită expresia mai puternică: <<Erau o singură inimă și un singur suflet>> (Capitolul 4:32). Astfel, ceea ce la început părea a fi un rău teribil a servit în cele din urmă la promovarea cauzei lui DUMNEZEU. Rămân cuvintele lui Pavel: <<Toate lucrurile trebuie să lucreze împreună spre binele celor care Îl iubesc pe DUMNEZEU>> (Romani 8:28).

JESUS CHRIST IS LORD!!! SOLI-DEO-GLORIA!!! 

Kommentare

Beliebte Posts aus diesem Blog