ANDACHTEN FÜR JEDEN TAG: DEUTSCH-UNGARISCH-RUMÄNISCH-23:04:202 

ANDACHTEN FÜR JEDEN TAG: DEUTSCH-UNGARISCH-RUMÄNISCH

<<und schrieen: Männer von Israel, helfet! Dies ist der Mensch, der alle allenthalben lehrt wider das Volk und das Gesetz und diese Stätte; und dazu hat er auch Griechen in den Tempel geführt und diese heilige Stätte verunreinigt>>. Apostelgeschichte 21,28

Eine dreifache Anklage der Feinde gegen Paulus.
Die Juden, welche die Gefangennahme des Paulus veranlassten, erhoben gegen ihn eine dreifache Beschwerde. Sie warfen ihm vor, er lehre wider sein Volk, wider das Gesetz, wider die heilige Stätte des Tempels. Eine nähere Betrachtung dieser drei Anklagepunkte wird uns erkennen lassen, dass die Feinde des Wortes GOTTES im Grunde heute noch dieselben Vorwürfe gegen die gläubigen Christen erheben.

1. Erste Anklage: <<Er lehrt wider dieses Volk>>.

Nicht zum ersten Mal hören wir in der heiligen Schrift eine derartige Anklage gegen Knechte GOTTES. Schon Jeremia und andere Propheten wurden beschuldigt, dass sie mit ihrer Verkündigung dem Volk schadeten (Jeremia 38, 4; Amos 7, 10). So behaupteten auch jene Juden aus Asien, dass die Predigt des Paulus die hohe, einzigartige Stellung Israels herabsetze. Was sollen wir zu diesem Vorwurf sagen? Nach einer gewissen Seite hin schien er nicht unberechtigt. Der ungöttliche und pharisäische Nationalstolz, der vielfach in Israel herrschte, bekam durch die Lehre des Paulus allerdings einen tödlichen Stoss. Dieser lehrte, dass auch die anderen Völker des Heils teilhaftig würden. Solche Lehre warf allen israelitischen Dünkel darnieder. So hatten es die Feinde leicht, das fanatische jüdische Selbstbewusstsein gegen die Predigt des Paulus zu erregen. Aber wahr und lauter war dies nicht. Wer liebte sein Volk mehr als Paulus? Wer suchte mehr das Wohl seiner Landsleute als er? Wie ungerecht war es doch, diesem Mann vorzuwerfen, er <<lehre gegen sein Volk>>!

Auch heute noch kann es vorkommen, dass man Knechten GOTTES, die jeden hochmütigen Nationalstolz ablehnen und die die Notwendigkeit der Bekehrung für das eigene Volk betonen, Mangel an Vaterlandsliebe vorwirft und ihre Verkündigung als schädlich für das eigene Volk hinstellt.

2. Zweite Anklage: <<Er lehrt wider das Gesetz>>.

Der zweite Anklagepunkt lautete, Paulus lehre gegen das Gesetz.

Das Gesetz war die in Israel ein für allemal festgelegte gültige Lehre. Gegen diese verstosse die Predigt des Paulus, so lautete die Behauptung der Feinde.

Was sollen wir dazu sagen? Auch hier hatten die Ankläger in einem Sinne recht. Wenn sie nämlich das Gesetz im Sinne der jüdischen Schriftgelehrten auffassten, wenn sie das Gesetz, das ein Zuchtmeister auf Christus sein sollte (Galater 3, 24), zum Selbstzweck machten, wenn sie rein äußerlich bei den Buchstaben und Satzungen des Gesetzes stehen blieben - was freilich dem natürlichen Menschen am bequemsten ist -, dann allerdings lehrte Paulus gegen das Gesetz. Sie wollten das Gesetz nur so verstanden und aufgefasst wissen, wie es bei ihnen in der herrschenden Volksmeinung üblich war. Alles andere war in ihren Augen eine unerlaubte Religionsänderung.

Welch ein Irrtum! Wer hat das Gesetz richtiger und tiefer erfasst als Paulus!? Er führte, indem er JESUS CHRISTUS predigte, zur wahren Gesetzeserfüllung hin. Er zeigte, wie man in Wahrheit durch die Kraft von oben den Willen GOTTES tun könne (Römer 8, 4). Wie unwahr war also diese Anklage!

Auch heute ist es unrichtig, wenn man Menschen, die an CHRISTUS JESUS gläubig werden, vorwirft, sie fielen von ihrer alten Religion ab, sie brächten eine neue Lehre, die mit der hergebrachten nicht übereinstimme. Dann wäre jeder Übergang von einer toten Rechtgläubigkeit zu einer lebendigen Gemeinschaft mit JESUS ein Abfall von der rechten Religion, dann hätten auch JESUS, seine Apostel und alle wahrhaft gläubigen Christen <<wider das Gesetz>> geredet.

3. Dritte Anklage: <<Er redet wider diese Stätte>>.

Der dritte Vorwurf, den die Juden aus Asien gegen Paulus erhoben, bestand in der Behauptung, er rede gegen die heilige Stätte des Tempels. Sie beschuldigten ihn also, dass er das heilige Tempelgebäude, die jüdische Kirche, dieses Heiligtum des ganzen Volkes nicht genügend würdige, sondern verachte und bei anderen verächtlich mache. Dies war in den Augen des jüdischen Volkes eine große Versündigung, weil der Tempel in der Religion des jüdischen Volkes eine große Rolle spielte. Je mehr das Volk Israel im praktischen Leben und Wandel von GOTT abwich, um so mehr suchte es seine Treue gegen GOTT in Hochachtung des äußeren Tempelgebäudes zu beweisen und ahndete jede Herabsetzung des Tempels aufs strengste (Jeremia 7, 4).
Es lag in der Beschuldigung gegen Paulus eine gewisse Wahrheit. In der Tat wich die Auffassung des Apostels über den äußeren Tempel weit ab von den Anschauungen der jüdischen Kirche und ihren Gesetzeslehren. Paulus lehrte, dass nicht das äußere Gebäude trotz all seiner Würde und Herrlichkeit das wahre Heiligtum GOTTES darstelle, dass vielmehr die Gemeinde der wahrhaft Gläubigen der wahre Tempel GOTTES sei, in dem GOTT wohne und wirke (2. Korinther 6, 16). 
Mit dieser Lehre stritt er gegen die fast heidnische Verehrung des äußeren Tempelgebäudes und versetzte ihr einen GOTT-gewollten Stoss. So schien dieser Anklagepunkt ein Recht zu haben.

Dennoch war er falsch. Wer hielt fester am Tempel und an der jüdischen Volkskirche als Paulus? Wer suchte überall zuerst die Judenschulen auf, die als Ersatz des Tempels zum GOTTES-dienst dienten? Wer betonte den GOTT-gewollten Zweck des Tempels mehr als Paulus, der GOTTES Wort lauter und rein verkündigte?

Auch heute wirft man bisweilen gläubigen Christen vor, sie seien nicht für die Kirche und setzten die Kirche herab. Die Geschichte des Reiches GOTTES aber beweist, dass sie im allgemeinen die treuesten Glieder der Kirche waren. Christen, die von ähnlichen Vorwürfen getroffen werden wie Paulus, dürfen sich dessen trösten, dass schon jener Apostel in gleicher Weise beschuldigt wurde; sie sollen aber acht haben, dass solche Anschuldigungen wie bei Paulus nicht zutreffen.
JESUS CHRIST IS LORD!!! - SOLI DEO GLORIA!!!

ÁHÍTATOK MINDEN NAPRA: NÉMETÜL-MAGYARUL-ROMÁNUL

<<Kiáltván: Izraelita férfiak, legyetek segítségül: ez az az ember, ki e nép ellen, a törvény ellen és e hely ellen tanít mindenkit mindenütt; ezen felül még görögöket is hozott be a templomba, és megfertéztette ezt a szent helyet>>.  ApCsel 21:28

Hármas vád Pál ellenségei ellen.
A zsidók, akik Pál letartóztatását kezdeményezték, három vádat emeltek ellene. Azzal vádolták, hogy népe, a törvény és a Templom szent helye ellen tanít. E három vád közelebbi vizsgálata feltárja, hogy ISTEN Igéjének ellenségei lényegében ugyanazokkal a vádakkal illették a Hívő Keresztényeket ma is.

1. Első vád: <<Ezen nép ellen tanít>>.

Nem ez az első alkalom, hogy ilyen vádat hallunk ISTEN szolgái ellen a Szentírásban. Jeremiást és más prófétákat is azzal vádolták, hogy prédikációikkal ártottak a népnek (Jeremiás 38:4; Ámosz 7:10). Az Ázsiai Zsidók azt is állították, hogy Pál prédikációi lekicsinyelték Izrael magas és egyedülálló helyzetét. Mit mondhatnánk erre a vádra? Bizonyos szempontból nem tűnt teljesen alaptalannak. Az ISEN-telen és farizeusi nemzeti büszkeség, amely Izrael számos részén elterjedt, végzetes csapást szenvedett Pál tanításaitól. Azt tanította, hogy más nemzetek is részesülnek az üdvösségben. Az ilyen tanítások szétzúzták az izraelita arroganciát. Így könnyű volt ellenségeinek fanatikus Zsidó önbizalmat szítani Pál prédikációival szemben. De ez sem igaz, sem őszinte nem volt. Ki szerette jobban népét, mint Pál? Ki törekedett jobban honfitársai jólétére, mint ő? Milyen igazságtalan volt ezt az embert azzal vádolni, hogy <<népe ellen tanít>>!

... Még ma is előfordulhat, hogy ISTEN szolgáit, akik elutasítanak minden arrogáns nemzeti büszkeséget, és hangsúlyozzák saját népük megtérésének szükségességét, azzal vádolják, hogy hiányzik a hazafiság, és prédikációikat saját nemzetükre nézve károsnak ábrázolják.

2. Második vád: <<A törvény ellen tanít>>.

A második vád az volt, hogy Pál a törvény ellen tanított.

A törvény az az érvényes tanítás volt, amelyet egyszer s mindenkorra megállapítottak Izraelben. Pál prédikációja megsértette ezt a tanítást, így hangzott ellenségei állítása is.

Mit mondhatnánk erre? Ebben az értelemben is igazuk volt a vádlóknak. Ha a zsidó írástudókhoz hasonlóan értelmezték a Törvényt, ha a Törvényt, amelynek az ÚR JÉZUS KRISZTUSSAL szemben fegyelmezőnek kellett volna lennie (Galata 3:24), öncélúvá tették, ha pusztán felületesen a Törvény betűjére és előírásaira koncentráltak – ami természetesen a legkényelmesebb a természetes ember számára –, akkor Pál valóban a Törvény ellen tanított. Azt akarták, hogy a törvényt csak az uralkodó közvéleményük szerint megszokott módon értsék és értelmezzék. Bármi más, a szemükben, a vallás megengedhetetlen megváltoztatása volt.

Micsoda hiba! Ki értette meg pontosabban és mélyebben a törvényt, mint Pál? Krisztus prédikálásával az embereket a törvény valódi beteljesüléséhez vezette. Megmutatta, hogyan lehet igazán teljesíteni ISTEN akaratát a felülről jövő hatalom által (Róma 8:4). Milyen hamis volt hát ez a vád!

Még ma is helytelen azzal vádolni azokat, akik az ÚR JÉZUSBAN hisznek, hogy eltávolodnak régi vallásuktól, hogy egy új tanítást hoznak, amely nem egyezik a hagyományossal. Akkor minden átmenet egy halott ortodoxiától az ÚR JÉZUSTÓL való élő közösségre az igaz vallástól való eltávolodás lenne; akkor JÉZUS KRISZTUS, Apostolai és minden igazán Hívő Keresztény is <<a törvény ellen>> beszélt volna.

3. Harmadik vád: <<E hely ellen beszél>>.

Az Ázsiai Zsidók által Pál ellen felhozott harmadik vád az volt, hogy a Templom szent helye ellen beszélt. Azzal vádolták, hogy nem tiszteli eléggé a szent Templom épületét, a Zsidó Egyházat, az egész nép Szentélyét, hanem inkább megveti és mások előtt rossz hírbe hozza. Ez nagy bűn volt a Zsidó Nép szemében, mert a Templom központi szerepet játszott vallásukban. Minél jobban eltért Izrael népe ISTENTŐL a gyakorlati életében és viselkedésében, annál inkább igyekeztek ISTEN iránti hűségüket a külső Templomépület iránti tisztelettel bizonyítani, és a legszigorúbban büntették a Templommal szembeni bármilyen tiszteletlenséget (Jeremiás 7:4).

Volt bizonyos igazság Pál elleni vádban. Valójában az apostolnak a külső templomról alkotott felfogása jelentősen eltért a zsidó egyház nézeteitől és jogi tanításaitól. Pál azt tanította, hogy ISTEN igazi szentélye nem a külső épület, minden méltósága és dicsősége ellenére, hanem az igaz hívők közössége, amelyben ISTEN lakozik és munkálkodik (2Korinthus 6:16). 

Ezzel a tanítással a külső templomépület szinte pogány tisztelete ellen érvelt, és ISTENI csapást mért rá. Így ez a vád megalapozottnak tűnt.

Mégis hamis volt. Ki ragaszkodott szilárdabban a Templomhoz és a Zsidó Népegyházhoz, mint Pál? Ki volt az első, aki mindenhol felkereste a Zsidó Iskolákat, amelyek a Templom ISTEN-tiszteletének helyettesítésére szolgáltak? Ki hangsúlyozta jobban a Templom ISTENI rendeltetését, mint Pál, aki tisztán és világosan hirdette ISTEN Igéjét?

Még ma is vádolják néha a buzgó Keresztényeket azzal, hogy nem az Egyház mellett állnak, és becsmérlik azt. De ISTEN Országának története azt bizonyítja, hogy általában ők voltak az Egyház leghűségesebb tagjai. Azok a Keresztények, akiket hasonló vádakkal illetnek, mint Pált, vigaszt találhatnak abban a tényben, hogy azt az Apostolt is ugyanígy vádolták; azonban óvatosnak kell lenniük, hogy az olyan vádak, mint a Pál elleniek, alaptalanok legyenek.
JESUS CHRIST IS LORD!!! - SOLI DEO GLORIA!!!

DEVOȚIUNI PENTRU FIECARE ZI: GERMANĂ-MAGHIARĂ-ROMÂNĂ

<<şi au început să strige: <<Bărbaţi israeliţi, daţi ajutor! Iată omul care propovăduieşte pretutindeni şi în toată lumea împotriva norodului, împotriva Legii şi împotriva Locaşului acestuia; ba încă a vârât şi pe nişte greci în Templu şi a spurcat acest Locaş sfânt>>.  Faptele Apostolilor 21:28

O triplă acuzație împotriva dușmanilor lui Pavel.
Evreii care au instigat arestarea lui Pavel au adus trei acuzații împotriva lui. L-au acuzat că învață împotriva Poporului său, împotriva Legii și împotriva locului sfânt al Templului. O examinare mai atentă a acestor trei acuzații va dezvălui că dușmanii Cuvântului lui DUMNEZEU aduc, în esență, aceleași acuzații împotriva Creștinilor credincioși de astăzi.

1. Prima acuzație: <<El învață împotriva acestui popor>>.

Nu este prima dată când auzim o astfel de acuzație împotriva slujitorilor lui DUMNEZEU în Scriptură. Ieremia și alți profeți au fost, de asemenea, acuzați că au făcut rău poporului cu predica lor (Ieremia 38:4; Amos 7:10). Acei evrei din Asia au susținut, de asemenea, că predica lui Pavel a diminuat poziția înaltă și unică a Israelului. Ce ar trebui să spunem la această acuzație? Dintr-o anumită perspectivă, nu părea complet nefondat. Mândria națională neevlavioasă și fariseică, care era predominantă în multe părți ale Israelului, a primit o lovitură fatală din cauza învățăturilor lui Pavel. El învăța că și alte națiuni vor avea parte de mântuire. Astfel de învățături au spulberat toată aroganța israeliților. Astfel, dușmanilor săi le-a fost ușor să stârnească o încredere în sine fanatică a evreilor împotriva predicii lui Pavel. Dar acest lucru nu era nici adevărat, nici autentic. Cine își iubea poporul mai mult decât Pavel? Cine căuta bunăstarea compatrioților săi mai mult decât el? Cât de nedrept a fost să-l acuze pe acest om că <<învață împotriva poporului său>>!

... Chiar și astăzi, se poate întâmpla ca slujitorii lui DUMNEZEU, care resping orice mândrie națională arogantă și subliniază necesitatea convertirii pentru propriul lor popor, să fie acuzați de lipsă de patriotism, iar predicarea lor să fie prezentată ca fiind dăunătoare propriei națiuni.

2. A doua acuzație: <<El învață împotriva Legii>>.

A doua acuzație a fost că Pavel a învățat împotriva Legii.

Legea era doctrina validă stabilită o dată pentru totdeauna în Israel. Predica lui Pavel a încălcat această doctrină, la fel și afirmațiile dușmanilor săi.

Ce ar trebui să spunem la aceasta? Și aici acuzatorii aveau dreptate într-un anumit sens. Dacă au interpretat Legea așa cum au făcut-o cărturarii evrei, dacă au făcut din Legea, care trebuia să fie un mijloc de disciplinare față de DOMNUL ISUS HRISTOS (Galateni 3:24), un scop în sine, dacă au rămas concentrați pur superficial asupra literei și regulilor Legii - ceea ce, desigur, este cel mai convenabil pentru persoana naturală - atunci într-adevăr Pavel învăța împotriva Legii. Ei doreau ca legea să fie înțeleasă și interpretată doar în modul obișnuit în opinia lor populară predominantă. Orice altceva, în ochii lor, era o schimbare de religie inadmisibilă.

Ce greșeală! Cine a înțeles legea mai precis și mai profund decât Pavel? Predicându-L pe HRISTOS ISUS, el i-a condus pe oameni la adevărata împlinire a Legii. El a arătat cum se poate face cu adevărat voia lui DUMNEZEU prin puterea de sus (Romani 8:4). Cât de neadevărată a fost, așadar, această acuzație!

Chiar și astăzi, este greșit să acuzi oamenii care vin la credința în ISUS HRISTOS că se îndepărtează de vechea lor religie, că aduc o nouă doctrină care nu este de acord cu cea tradițională. Atunci, fiecare trecere de la o ortodoxie moartă la o părtășie vie cu DOMNUL ISUS ar fi o îndepărtare de adevărata religie; atunci ISUS, Apostolii săi și toți Creștinii cu adevărat Credincioși ar fi vorbit și ei <<împotriva legii>>.

3. A treia acuzație: <<El vorbește împotriva acestui loc>>.

A treia acuzație adusă lui Pavel de către Evreii din Asia a fost că vorbea împotriva locului sfânt al Templului. L-au acuzat că nu acordă suficient respect clădirii sfinte a Templului, Bisericii evreiești, acestui sanctuar al întregului popor, ci mai degrabă că îl disprețuiește și îl discreditează în fața altora. Acesta era un mare păcat în ochii poporului evreu, deoarece Templul juca un rol central în religia lor. Cu cât poporul Israel se abătea mai mult de la DUMNEZEU în viața și conduita sa practică, cu atât căuta mai mult să-și demonstreze loialitatea față de DUMNEZEU prin respectul față de clădirea exterioară a Templului și pedepsea cât se poate de sever orice lipsă de respect față de Templu (Ieremia 7:4).

Exista un anumit adevăr în acuzația împotriva lui Pavel. Într-adevăr, înțelegerea Apostolului despre Templul exterior diferă semnificativ de opiniile Bisericii Iudaice și de doctrinele sale legale. Pavel învăța că adevăratul sanctuar al lui DUMNEZEU nu era clădirea exterioară, în ciuda întregii demnități și glorii sale, ci mai degrabă comunitatea adevăraților credincioși, în care DUMNEZEU locuiește și lucrează (2 Corinteni 6:16). 

Cu această învățătură, el a argumentat împotriva venerației aproape păgâne a clădirii Templului exterior și i-a dat o lovitură Divină. Astfel, această acuzație părea să aibă merit.

Totuși, era falsă. Cine a ținut mai ferm Templul și biserica poporului evreu decât Pavel? Cine a fost primul care a căutat școlile evreiești de pretutindeni, care serveau drept substitut pentru Templu pentru închinare? Cine a subliniat scopul divin al Templului mai mult decât Pavel, care a proclamat Cuvântul lui DUMNEZEU pur și clar?

Chiar și astăzi, Creștinii devotați sunt uneori acuzați că nu sunt pentru Biserică și că o denigrează. Dar istoria Împărăției lui DUMNEZEU dovedește că ei au fost, în general, cei mai Credincioși membri ai Bisericii. Creștinii care sunt supuși unor acuzații similare cu cele ale lui Pavel se pot consola cu faptul că și acel apostol a fost acuzat în același mod; cu toate acestea, ar trebui să fie atenți ca acuzații precum cele împotriva lui Pavel să fie nefondate.
JESUS CHRIST IS LORD!!! - SOLI DEO GLORIA!!!


Kommentare

Beliebte Posts aus diesem Blog