ANDACHTEN FÜR JEDEN TAG: DEUTSCH-UNGARISCH-RUMÄNISCH-09.09:2026

ANDACHTEN FÜR JEDEN TAG: DEUTSCH-UNGARISCH-RUMÄNISCH

<<Da wir nun gerechtfertigt worden sind aus Glauben, so haben wir Frieden mit GOTT durch unseren HERRN JESUS CHRISTUS>>, 

Römer 5,1

<<Nun wir denn sind gerecht geworden durch den Glauben, so haben wir Frieden mit GOTT durch unseren HERRN JESUS CHRISTUS>>.
Hier liegt das große Geheimnis! Hier ist die ewige Grundlage des wundersamen Friedens der Christen. Und hier ist das offenbart, was den armen Herzen fehlt, die keinen Frieden haben. Der Apostel sagt nicht: Nun wir so geworden sind, wie wir sein sollen, so fromm und so gut; nein, er sagt: <<Nun wir denn sind gerecht geworden durch den Glauben>>.

Es ist gewiss sehr schön, ja, wichtiger und notwendiger als alles, was in der Welt ist, dass du so ernstlich deine GOTTES-furcht übst, fleißig und andächtig betest, fleißig das Wort GOTTES liest und hörst, ernstlich gegen das Böse streitest und dem Guten nachjagst. Dennoch aber hast du keinen Frieden mit GOTT und bist Seiner Gnade nicht gewiss, sondern bist unruhig und ängstlich. Und das nicht ohne Grund, denn du kannst bei all dieser Frömmigkeit verdammt werden. Etwas viel Höheres ist erforderlich, um vor dem heiligen GOTT und im Feuer des Gerichtes zu bestehen. Dein Gewissen sagt es dir auch: Etwas viel Grösseres ist erforderlich als die Frömmigkeit aller Frommen, als die Heiligkeit aller Heiligen. - Hier verschlägt nichts Geringeres als der Tod JESUS CHRISTUS, des SOHNES GOTTES, als durch den Glauben in IHN gekleidet zu sein - durch den Glauben gerecht zu sein und Frieden zu haben mit GOTT durch unseren HERRN JESUS CHRISTUS. Hier ist erforderlich, dass dein Herz den Trost erhalten hat und du von Herzen überzeugt sagen kannst: <<CHRISTUS ist gestorben für mich, für mich, darauf poche ich; nicht darauf, dass ich fromm, gläubig, ernst bin, sondern darauf, dass CHRISTUS fromm ist, dass CHRISTUS heilig und vollkommen ist, dass CHRISTUS sowohl das Gesetz erfüllt als auch den Tod, der der Sünde Sold war, erlitten hat. Das geschah für mich und reicht auch hin für alle meine Sünden; es ist genug, ewig genug, dessen getröste ich mich>>.

Dass du nie Frieden bekommen hast, rührt also daher, dass du in deinem eigenen Namen, in dir selbst hast gerecht und selig werden wollen. Wäre das aber möglich gewesen, so wäre CHRISTUS vergeblich gestorben. Du hast nicht erfahren, was der rechte Glaube besagen will. Zwischen Glaube und Glaube ist ein großer Unterschied. Du hast vielleicht ganz gut die Lehre von JESUS CHRISTUS und der Versöhnung gekannt, derselben zugestimmt und gemeint, dass, wenn du nicht an ihr zweifelst, du dann auch den Glauben hättest. Dein Sinn aber ist so gewesen, dass du glaubtest: Zwar ist alles gut mit dem Verdienst CHRISTUS, darin ist kein Fehler; aber in mir ist der Fehler, in mir muss ihm abgeholfen werden. Und so bist du mit beiden Augen von JESUS CHRISTUS weg und in dich hinein gewendet gewesen. Wie sollte es da möglich sein, dass du Frieden finden möchtest? Wie konntest du da den rechten Glauben haben?

Alles ist wohl mit der Versöhnung CHRISTUS JESUS, aber der Fehler liegt an dir, du verstehst nur nicht, dass dieser Fehler in dir so groß ist. IHM kann mit aller Arbeit an dir selbst nie abgeholfen, und ER kann nie anders gutgemacht werden, als dadurch, dass du an dir und all deiner Besserung verzweifelst und in JESUS CHRISTUS allein deine Errettung suchst. Du hast keinen Frieden bekommen, weil du geglaubt hast, alles müsse bei dir gutgemacht sein, bevor du Frieden haben könntest; du hast nicht geglaubt und verstanden, wie verloren es mit dir ist und wie alles in CHRISTUS JESUS vollkommen und gutgemacht ist, Du hast wohl gefühlt, dass du ein großer Sünder, nicht aber, dass du ein ganz verlorener Sünder bist. Und von JESUS CHRISTUS hast du wohl geglaubt, dass ER große Sünder errettet, nicht aber einen solchen, wie du bisher gewesen bist. Oder wenn du auch geglaubt hast, dass ER auch solche wie dich errettet, so hast du doch für deine eigene Person nicht geglaubt, dass auch <<du in JESUS CHRISTUS Blut warst g'nug selig, heilig, rein und gut>>, dass auch du Vergebung für alles bekommen hattest und ein Kind GOTTES würdest. Du hast dich ohne den Trost zufriedengegeben in Erwartung einer Besserung oder eines Gefühls, die kommen und dir sagen würden, wann du Gnade hättest. Dies sind die einfachsten Ursachen, weshalb suchende Menschen keinen Frieden erlangen. Andere liegen in noch grösserer fleischlicher Sicherheit versenkt, ihnen ist noch etwas anderes wichtiger als die Gnade GOTTES, sie haben Götzen und Schosssünden von denen sie sich nicht trennen wollen - und dann ist es gut, dass sie nicht Frieden bekommen. 

Autor:Carl Olof Rosenius (* 03.02.1816; † 24.02.1868) schwedischer Laienprediger und Initiator einer neuevangelischen schwedischen Erweckungsbewegung

JESUS CHRIST IS LORD!!! - SOLI-DEO GLORIA!!!,

ÁHÍTATOK MINDEN NAPRA: NÉMETÜL-MAGYARUL-ROMÁNUL

<<Megigazulván azért hit által, békességünk van ISTENNEL, a mi URUNK JÉZUS KRISZTUS által>>. Róma 5:1

<<Mivel tehát hit által igazultunk meg, békességünk van ISTENNEL a mi URUNK JÉZUS KRISZTUS által>>.
Ebben rejlik a nagy titok! Itt van a Keresztények csodálatos békéjének örök alapja. És itt nyilvánul meg, mi hiányzik a szegény szívekből, akiknek nincs békességük. Az Apostol nem azt mondja: <<Most olyanokká lettünk, amilyennek lennünk kell, tehát ájtatosak és jók>>, hanem azt mondja: <<Tehát Hit által igazultunk meg>>.

Bizonyára nagyon jó, sőt fontosabb és szükségesebb, mint bármi más a világon, hogy ilyen komolyan gyakoroljátok ISTEN-félelmeteket, szorgalmasan és áhítatosan imádkozzatok, szorgalmasan olvassátok és hallgatjátok ISTEN Igéjét, komolyan küzdjetek a gonosz ellen és a jót keressétek. Mégis, még mindig nincs békességetek ISTENNEL, és nem vagytok biztosak az Ő Kegyelmében, hanem nyugtalanok és aggódtok. És nem ok nélkül, mert mindezzel a Kegyességgel elítélhetnek benneteket. Valami sokkal nagyobb dologra van szükség ahhoz, hogy valaki megálljon a Szent ISTEN előtt és az ítélet tüzében. A lelkiismerete is ezt súgja: Valami sokkal nagyobb dologra van szükség, mint minden ájtatos ember Kegyessége, mint minden szent szentsége. Itt semmi kevesebbre nincs szükség, mint KRISZTUS, ISTEN FIÁNAK halálára, mint arra, hogy hit által felöltözzünk Őbelé – Hit által igazuljunk meg és békében legyünk ISTENNEL a mi URUNK JÉZUS KRISZTUS által. Itt szükséges, hogy a szíved vigaszt találjon, és hogy szívből jövő meggyőződéssel mondhassa: <<Az ÚR JÉZUS KRISZTUS meghalt értem, ehhez ragaszkodom; nem a saját Kegyeségemhez, hitemhez vagy komolyságomhoz, hanem ahhoz a tényhez, hogy KRISZTUS Kegyelmes, hogy KRISZTUS szent és tökéletes, hogy KRISZTUS betöltötte a törvényt és elszenvedte a halált, ami a bűn zsoldja volt. Ez történt velem, és elegendő minden bűnömért; elég, örökké elég, ebből vigasztalódom>>.

Azért nem találtál soha békét, mert megpróbáltál a saját nevedben, magadban megigazulni és üdvözülni. De ha ez lehetséges lett volna, JÉZUS KRISZTUS hiába halt volna meg. Nem tapasztaltad meg, mit jelent az igazi Hit. Nagy különbség van Hit és Hit között. Lehet, hogy jól ismerted KRISZTUS JÉZUS és a megbékélés tanításait, egyetértettél velük, és azt gondoltad, hogy ha nem kételkedsz bennük, akkor neked is lesz hited. De az elméd olyan volt, hogy azt hitted: <<Az ÚR JÉZUS KRISZTUS érdemeivel minden rendben van, nincs benne hiba; de a hiba bennem van, és bennem kell orvosolni>>. És így elfordultál JÉZUSTÓL mindkét szemeddel és befelé is. Hogyan találhatnál akkor békét? Hogyan lehetne akkor igazi hited?

Minden rendben van KRISZTUS megbékélésével, de a hiba benned van; egyszerűen nem érted, milyen nagy ez a hiba benned. Minden önmagaddal kapcsolatos erőfeszítésed soha nem enyhítheti a szenvedését, és soha nem lehet helyrehozni, csak ha kétségbeesel magadban és minden önfejlesztési kísérletedben, és ha egyedül JÉZUS KRISZTUSBAN keresed az üdvösségedet. Nem találtál békét, mert azt hitted, hogy mindent benned helyre kell hozni, mielőtt békére lelhetnél; nem hitted és nem értetted meg, mennyire elveszett vagy valójában, és hogy minden tökéletes és helyes KRISZTUSBAN. Lehet, hogy úgy érezted, nagy bűnös vagy, de nem úgy, hogy teljesen elveszett bűnös. És lehet, hogy hitted, hogy JÉZUS KRISZTUS nagy bűnösöket üdvözít, de nem olyasvalakit, mint te. Vagy még ha hitted is, hogy megmenti a hozzád hasonlókat, akkor sem hitted el magadtól, hogy <<te is kellően áldott, szent, tiszta és jóvá lettél Az ÚRJÉZUS KRISZTUS Vérében>>, hogy te is mindenért megbocsátást kaptál, és ISTEN Gyermekévé válsz. Belenyugodtál a vigasz hiányába, javulást vagy egy olyan érzést vártál, amely megmondja, mikor kapsz Kegyelmet. Ezek a legegyszerűbb okok, amiért a keresők nem találnak békét. Mások még nagyobb testi biztonságban merülnek el; valami más fontosabb számukra, mint ISTEN Kegyelme. Vannak bálványaik és bűneik, amelyekről nem hajlandók lemondani - és akkor jó, hogy nem kapnak békét. 
ISTEN Békéjének befogadásához semmi sem olyan fontos, mint ISTEN Kegyelme. Nem szabad megelégedned, amíg meg nem kaptad ennek áldott bizonyosságát; másodszor, meg kell tanulnod kétségbeesni minden erőfeszítésben, minden cselekedetben és létben, és ahogyan vagy, mint még méltatlan, sőt elveszett bűnös, egyedül KRISZTUSBAN kell keresned teljes üdvösségedet. Harmadszor, nem szabad a szívedben lévő belső válaszon keresztül várnod a bizonyosságot, hanem ott kell megkapnod a választ, ahol ISTEN megadta – az Igében, és csakis az Igében. Akkor már lángol a hit, amikor eléred azt a pontot, hogy mindenekelőtt ezt keresed magadban, sóhajtva: <<Bárcsak ISTEN Kegyelme lenne, akkor semmi másra nem vágynék a földön, akkor nem törődnék azzal, hogy mit kell elszenvednem! Bárcsak hinnék Az ÚR JÉZUS KRISZTUSBAN, és Benne találtathatnék! Bárcsak biztos lennék abban, hogy az Ő érdeme az enyém! És hinni akarok az Igében, nem akarok érzésekre várni – bárcsak hinni tudnék!... Akkor nem lesz hiány a Kegyelem bizonyosságában a Lélek számára, és teljes Békét nyer. ISTEN gondoskodni fog erről>>.

Szerző: Carl Olof Rosenius (1816. február 3. - 1868. február 24.), svéd laikus prédikátor és egy új evangélikus svéd újjáéledési mozgalom kezdeményezője 

JESUS CHRIST IS LORD!!! - SOLI-DEO GLORIA!!!

DEVOȚIUNI PENTRU FIECARE ZI: GERMANĂ-MAGHIARĂ-ROMÂNĂ
<<Deci fiindcă suntem socotiţi neprihăniţi, prin credinţă, avem pace cu DUMNEZEU, prin DOMNUL nostru ISUS HRISTOS>>. Romani 5:1

<<De aceea, fiindcă suntem socotiți neprihăniți prin credință, avem pace cu DUMNEZEU, prin DOMNUL nostru ISUS HRISTOS>>.
Aici se află marele mister! Aici este temelia veșnică a păcii miraculoase a Creștinilor. Și aici se dezvăluie ceea ce lipsește din inimile sărace care nu au Pace. Apostolul nu spune: <<Acum am devenit așa cum se cuvine să fim, atât de evlavioși și atât de buni>>; nu, el spune: <<De aceea, suntem socotiți neprihăniți prin credință>>.

Este cu siguranță foarte bine, într-adevăr, mai important și mai necesar decât orice altceva în lume, să vă practicați cu atâta seriozitate frica de DUMNEZEU, să vă rugați cu sârguință și cu evlavie, să citiți și să ascultați cu sârguință CUVÂNTUL LUI DUMNEZEU, să luptați cu sârguință împotriva răului și să urmăriți binele. Totuși, încă nu aveți pace cu DUMNEZEU și nu sunteți siguri de Harul Său, ci sunteți neliniștiți și îngrijorați. Și nu fără motiv, căci cu toată această evlavie puteți fi condamnați. Ceva mult mai mare este necesar pentru a sta înaintea DUMNEZEULUI Sfânt și în focul judecății. Și conștiința ta îți spune la fel: se cere ceva mult mai mare decât evlavia tuturor celor devotați, decât sfințenia tuturor sfinților. Aici, nu se cere nimic mai puțin decât moartea DOMNULUI ISUS HRISTOS, FIUL LUI DUMNEZEU, decât să fii îmbrăcat în EL prin credință - să fii îndreptățit prin credință și să ai Pace cu DUMNEZEU prin DOMNUL nostru Isus ISUS HRISTOS. Aici, este necesar ca inima ta să fi primit mângâiere și să poți spune cu convingere din inimă: <<HRISTOS a murit pentru mine, pentru mine, asta insist; nu pe propria mea evlavie, credință sau seriozitate, ci pe faptul că ISUS HRISTOS este pios, că HRISTOS este Sfânt și Perfect, că HRISTOS a împlinit legea și a suferit moartea care a fost plata păcatului. Acest lucru s-a întâmplat pentru mine și este suficient pentru toate păcatele mele; este suficient, este suficient pentru totdeauna, din asta mă mângâi>>.

Motivul pentru care nu ai găsit niciodată Pacea este că ai încercat să fii îndreptățit și mântuit în propriul tău nume, în tine însuți. Dar dacă acest lucru ar fi fost posibil, HRISTOS ar fi murit în zadar. Nu ai experimentat ce înseamnă adevărata Credință. Există o mare diferență între Credință și Credință. Poate că ești destul de familiarizat cu învățăturile LUI ISUS HRISTOS și ale reconcilierii, ai fost de acord cu ele și ai crezut că, dacă nu te îndoiești de ele, atunci vei avea și Credință. Dar mintea ta era de așa natură încât ai crezut: <<Totul este bine cu meritul LUI HRISTOS, nu este nicio vină în asta; dar vina se află în mine și trebuie remediată în mine>>. Și astfel te-ai îndepărtat de ISUS HRISTOS cu ambii ochi și în interior. Cum ai putea găsi Pace atunci? Cum ai putea avea adevărată Credință atunci?

Totul este în regulă cu reconcilierea LUI HRISTOS, dar vina se află la tine; pur și simplu nu înțelegi cât de mare este această vină din tine. Toate eforturile tale asupra ta nu pot niciodată alina suferința LUI și EL nu poate fi niciodată îndreptat decât prin disperarea de tine însuți și de toate încercările tale de auto-perfecționare și prin căutarea mântuirii tale numai în DOMNUL ISUS HRISTOS. Nu ai găsit Pacea pentru că ai crezut că totul din tine trebuie îndreptat înainte de a putea avea Pace; nu ai crezut și nu ai înțeles cât de pierdut ești cu adevărat și cum totul este perfect și drept în HRISTOS. Poate ai simțit că ești un mare păcătos, dar nu că ești un păcătos complet pierdut. Și poate ai crezut că DOMNUL ISUS mântuiește mari păcătoși, dar nu pe cineva ca tine. Sau chiar dacă ai crezut că EL mântuiește pe cei ca tine, nu ai crezut singur că <<și tu ai fost suficient de Binecuvântat, sfânt, pur și bun în sângele LUI ISUS HRISTO>>, că și tu ai primit iertare pentru tot și vei deveni un Copil al LUI DUMNEZEU. Te-ai resemnat cu lipsa de confort, așteptând o îmbunătățire sau un sentiment care să-ți spună când vei primi Har. Acestea sunt cele mai simple motive pentru care căutătorii nu găsesc Pacea. Alții sunt cufundați într-o siguranță carnală și mai mare; altceva este mai important pentru ei decât Harul LUI DUMNEZEU. Au idoli și păcate la care refuză să renunțe - și atunci este bine că nu primesc Pace. 
Pentru a primi Pacea LUI DUMNEZEU, nimic nu este la fel de important ca Harul LUI DUMNEZEU. Nu trebuie să fii mulțumit până nu ai primit Binecuvântata asigurare a acesteia; în al doilea rând, trebuie să înveți să disperi de toate străduințele, toate acțiunile și devenirea și, așa cum ești, ca un păcătos încă nevrednic, într-adevăr, pierdut, să-ți cauți întreaga mântuire numai în HRISTOS. În al treilea rând, nu trebuie să te aștepți la asigurare printr-un răspuns interior în inima ta, ci trebuie să primești răspunsul acolo unde DUMNEZEU ți l-a dat - în Cuvânt și numai în Cuvânt. Atunci Credința este deja aprinsă atunci când ajungi în punctul în care, mai presus de orice, cauți asta în tine, oftând: <<Dacă aș avea Harul LUI DUMNEZEU, atunci nu aș dori nimic mai înalt pe pământ, atunci nu mi-ar păsa ce aș putea suferi! Dacă aș putea crede în HRISTOS ISUS și aș fi găsit în EL! Dacă aș fi sigur că meritul LUI îmi aparține! Și vreau să cred în Cuvânt, nu vreau să aștept sentimente - dacă aș putea Crede!... Atunci nu va lipsi nici siguranța Harului pentru suflet și va primi Pace deplină. DUMNEZEU va purta de grijă pentru aceasta>>.

Autor:Carl Olof Rosenius (3 februarie 1816 - 24 februarie 1868), predicator laic suedez și inițiator al unei noi mișcări evanghelice de renaștere suedeză

JESUS CHRIST IS LORD!!! - SOLI-DEO GLORIA!!!