JESUS CHRIST IS LORD! DEVOȚIUNE: 15.02.2025 

DEVOȚIUNI CREȘTINE: ROMÂNĂ-MAGHIARĂ-GERMANĂ

<<După aceea ISUS, care ştia că acum totul s-a sfârşit, ca să împlinească Scriptura, a zis: Mi-e sete>>. Ioan 19:28

Timp de optsprezece ore nu avusese nimic de mâncare, iar în acest timp trecuse prin lupta teribilă de pe Muntele Măslinilor, unde ajunsese atât de departe încât transpira Sânge. Între timp fusese batjocorit, bătut, biciuit, târât de la o casă la alta, fusese răstignit și atârnase deja pe Cruce timp de șase ore, așa că acum era chinuit de o sete arzătoare, așa cum se întâmpla de obicei cu cei care fuseseră răstigniți, și a strigat Mi-e sete. Era un vas plin cu oțet și curând unul dintre ei a alergat și a luat un burete și l-a umplut cu oțet și l-a pus pe o trestie de isop și l-a înmuiat. Înainte ca MÂNTUITORUL să fie răstignit, i s-a oferit o băutură amară menită să anestezieze simțurile, pe care a refuzat-o, pentru că voia și trebuia să sufere în deplină conștiință; dar acum, în setea Sa chinuitoare, a cerut o băutură răcoritoare care rareori era refuzată muribunzilor. Dar ei i-au dat oțet în setea Lui mare, nici o picătură de apă răcoritoare nu i-a răcorit palatul uscat, o băutură mizerabilă, așa cum soldații romani obișnuiau să poarte cu ei, a fost tot ce i s-a dat MÂNTUITORULUI nostru muribund. Chiar și cea mai săracă, cea mai mizerabilă persoană este rareori atât de lipsită de ajutor încât o mână frățească plină de compasiune să nu-i stea alături în ultima sa nevoie și, dacă îi era sete, să-i dea un pahar de apă rece. Dar MÂNTUITORUL i s-a dat o băutură în moartea sa care cu greu poate fi considerată răcoritoare. Frate Drag, mângâie-te când suferi de sete în boală și slăbiciune, când nicio băutură nu te poate răcori cu adevărat, când limba vrea să ți se lipească de cerul gurii, mângâie-te cu faptul că și MÂNTUITORUL tău a însetat pe Cruce, a însetat pentru tine, pentru că și acest lucru, și faptul că i s-a dat oțet, a făcut parte din suferința sa reconciliatoare și din împlinirea Scripturilor.

DOAMNE ISUSE, Îți mulțumesc Ție, Prințul prinților, că doar oțetul și fiere te-au adăpat, pentru că acum sufletul meu, însetat de Mântuire, își amintește de setea TA jalnică: Mai poate setea iadului să mă înfricoșeze? Nu a vrut ISUS să guste din cele mai amare?

SOLI-DEO-GLORIA!!! 

KERESZTÉNY ÁHÍTATOK: ROMÁNUL-MAGYARUL-NÉMETÜL

<<Ezután tudván JÉZUS, hogy immár minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az írás, monda: Szomjúhozom>>. János 19:28

Tizennyolc órán keresztül nem evett semmit, és ez idő alatt átélte a szörnyű küzdelmet az Olajfák hegyén, ahol annyira elment, hogy vért izzadt. Közben kigúnyolták, megverték, megostorozták, egyik házból a másikba hurcolták, Keresztre feszítették, és már hat órája függött a Kereszten, ezért most égető szomjúság gyötörte, mint általában a Keresztre feszítetteket, és felkiáltott: Szomjazom. Ott volt egy edény tele ecettel, és hamarosan odaszaladt az egyikük, fogott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, és egy izsópos nádszálra tette, és megáztatta. Mielőtt a MEGVÁLTÓT Keresztre feszítették volna, keserű itallal kínálták, amelynek célja az érzékek elaltatása volt, amit ő visszautasított, mert teljes tudatánál akart és kellett szenvednie; most azonban, kínzó szomjúságában olyan frissítőt követelt, amelyet ritkán utasítottak vissza a haldoklóktól. De nagy szomjúságában ecetet adtak neki, egy csepp hűsítő víz sem volt, hogy felfrissítse kiszáradt szájpadlását, egy nyomorúságos ital, amilyet a római katonák szoktak magukkal vinni, volt minden, amit haldokló Megváltónknak adtak. Még a legszegényebb, a legnyomorultabb ember is ritkán van annyira segítség nélkül, hogy egy könyörületes testvéri kéz ne állna melléje utolsó szükségében, és ha szomjas, ne adna neki egy pohár hideg vizet. A MEGVÁLTÓ azonban olyan italt kapott halálában, amelyet aligha lehet felüdülésnek tekinteni. Kedves Testvérem, vigasztalódj, amikor betegségben és gyengeségben szomjazol, amikor semmi frissítő nem tud igazán felfrissíteni, amikor nyelved a szájpadlásodra akar tapadni, vigasztalódj azzal, hogy MEGVÁLTÓD is szomjazott a Kereszten, szomjazott érted, mert ez is, és az is, hogy ecetet kapott, része volt kiengesztelő szenvedésének és a Szentírás beteljesedésének.

ÚR JÉZUSOM, Köszönöm Neked, fejedelmek Fejedelme, hogy csak ecet és epe itatott téged, mert most az üdvösségre szomjazó lelkem emlékszik szánalmas szomjúságodra: Megijeszthet-e még a pokol szomjúsága? JÉZUS nem akarta-e megízlelni a keserűbbet?

SOLI-DEO-GLORIA!!! 

CHRISTLICHE ANDACHTEN: RUMÄNISCH-UNGARISCH-DEUTSCH

<<Danach, da JESUS wußte, dass alles schon vollbracht war, spricht ER, auf dass die Schrift erfüllt würde: Mich dürstet>>! Johannes 19,28

Seit achtzehn Stunden hatte ER nichts zu sich genommen und hatte in dieser Zeit den schrecklichen Kampf am Ölberg durchgemacht, wo es so weit mit ihm war, daß ER Blut schwitzte. ER war indessen verhöhnt, geschlagen, gegeißelt, von einem Haus in das andere geschleppt, ER war indessen gekreuzigt worden und hatte bereits sechs Stunden am Kreuz gehangen, darum plagte IHN nun ein brennender Durst, wie das gewöhnlich bei denjenigen der Fall war, die gekreuzigt worden, und er rief: Mich dürstet. Da stand ein Gefäß voll Essig und bald lief einer unter ihnen, nahm einen Schwamm und füllete ihn mit Essig und steckte ihn auf ein Rohr von Ysopen und tränkete IHN. Ehe der HEILAND gekreuzigt wurde, bot man IHM einen bittern Trank an, der zur Betäubung der Sinne eingerichtet war, den schlug ER aus, denn ER wollte und sollte in völligem Bewußtsein leiden; jetzt aber in seinem quälenden Durst verlangte er ein Labsal, das man den Sterbenden selten verweigerte. Aber man gab IHM Essig in seinem großen Durst, kein Tropfen kühlenden Wassers sollte seinen verdorrten Gaumen laben, ein elendes Getränk, wie es die römischen Soldaten mit sich zu führen pflegten, war alles, das unserem sterbenden Erlöser gereicht wurde. Auch der ärmste, der elendeste Mensch ist doch selten so ohne Hilfe, daß ihm nicht eine mitleidige Bruderhand in seiner letzten Not beistehen und ihm, wenn es ihn dürstete, einen Trunk kalten Wassers reichen sollte. Aber dem HEILAND ward in seinem Tod ein Trank gereicht, der kaum für ein Labsal gelten kann. Lieber Bruder, tröste dich, wenn du in Krankheit und Schwäche Durst leiden mußt, wenn dich kein Labsal recht erquicken kann, wenn deine Zunge am Gaumen kleben will, tröste dich, daß deinen HEILAND am Kreuzesstamm auch gedürstet hat, für dich gedürstet hat, denn ja auch dies und daß ihm Essig gereicht wurde, gehörte mit zu seinem versöhnenden Leiden und dazu, daß die Schrift erfüllt würde.

HERR JESUS CHRISTUS, Dank sei Dir, dem FÜRSTEN der Fürsten, daß Dich nur Essig und Galle getränkt, weil nun bei Deinem so kläglichen Dürsten meine heilsdurstige Seele gedenkt: Kann mich das Dürsten der Hölle noch schrecken? Wollte nicht JESUS das Bitterste schmecken?
SOLI-DEO-GLORIA!!!